Kezelések után 1,5 évvel még mindig haj nélkül

Az orvosomtól természetesen megkérdeztem, milyen mellékhatásokra számíthatok, azt válaszolta, a szokásos, hányás, hajhullás. Azt azért megkérdeztem, lehetséges-e, hogy nekem nem hullik ki a hajam, amire ő azt válaszolta, hogy ő még olyat nem látott, hogy ettől a szertől ne hullott volna ki a haja a betegnek. Ettől kicsit megijedtem, de "a haj visszanő" - visszhangzott a fejemben a biztató mondat. 

A második kezelésre már teljesen kopaszon, parókában mentem és ez így ment heteken át, míg elérkeztünk az utolsó kezelésig. Hősként éltem meg, hogy eddig eljutottam, a szervezetem jól tolerálta a mellékhatásokat. Az utolsó kezelés utáni első mondatom az volt: Istenem, újra lesz hajam! 

Nagyon türelmesen vártam, vártam az első hajszálak megjelenését, amik inkább pihék voltak, nem baj, gondoltam, ebből lesznek a jó erős hajszálak. (a kezelések előtt oroszlán-sörény-szerű hajkoronám volt, minden fodrász megdicsérte, erős szálú és dús hajkorona, jó tartása van, mondták). Ugyan kinek jönne vissza a haja, ha nem nekem, gondoltam magamban. 

Az orvos, akihez kontrollokra jártam, azzal biztatott, karácsonyra már egy centis kis hajam lesz, ekkor még csak szeptember volt. Emlékeztem egy betegtársra, akinek 3 hónappal a kezelés után már sűrű fekete, egy centis haj borította a fejét, gondoltam, én is így fogok kinézni. 

Sajnos nem így történt. 

Nem volt még hajam sem karácsonykor, sem következő évben húsvétkor sem. Csak apró, nyusziszőr-szerű pihék borították a fejem. Megkérdeztem az orvosom, vajon mi lehet az oka? Lehetséges, hogy a hormonelnyomó kezelés következménye? Lehetséges lenne áttérni egy másik gyógyszerre, ha esetleg ez fogja meg a hajam növekedését? 

Az orvos - valószínűleg túlterhelt volt (?) -, azt a választ adta, hogy vetessem ki a petefészkeket, amerikai nők ezt teszik, és ne alkudozzak vele, mert ha visszajön a rák, akkor ki lesz a felelős érte? Döbbenten álltam, és minden bátorságomat összeszedve szembesítettem azzal, hogy nem alkudozni szeretnék, csupán érthetetlen számomra, miért nem nő vissza a hajam. (Nem értem, miért kell néhány orvosnak az "én vagyok a mindenttudó Isten, Te pedig a tudatlan féreg" - pozicióból beszélni a beteggel. 

Sajnos az onkológia nem az a hely, ahol az ember szégyenérzet nélkül meri az orvost a hajnövekedéssel kapcsolatosan kérdezni, miközben a folyosó tele van gyógyíthatatlan betegekkel, sokan szemmel láthatóan az utolsó stádiumban könyörögve segítségért. Ezzel a dilemmával minden alkalommal megküzdöttem. 

Ekkor a kemoterápia befejezése utáni 1,5 évben jártam, a fejemen haj nélkül és teljesen tanácstalanul, mi történhetett velem. 

Több mellrákos közösség tagjaként azt tapasztaltam, hogy a nők egymást támogatva visszaszámolnak az utolsó kezelésig, együtt ünneplik az utolsó kezelést és az első posztok arról szólnak, hogy ...már kezd nőni a hajam. 

A kemoterápia, legalábbis a mellrák kezeléséhez használt szerek esetében nagyrészt a haj teljes elvesztését okozza. Ám ez a hajvesztés többnyire nem tartós, általában a kemoterápiás kezelés után a fej elkezd pihésedni és szép lassan nőni kezd a haj. Az orvosok is azzal biztatják a nőket, hogy a haj miatt nem kell aggódni, hiszen a haj visszanő! De ma már tudjuk, hogy nem minden esetben. 

Az én esetemben is ez történt, elsírtam magam, amikor az orvos azt mondta, igen a kezeléstől a hajam ki fog hullani, de a kezelés fontos, a haj pedig visszanő. Ez megnyugtatott. Fél év kopaszságot ugyan el sem tudtam képzelni, mégis a gyógyulás érdekében úgy éreztem, be kell vállalnom. 

Nagy levegőt véve felhívtam az egyik parókaboltot és félve, dadogva kérdeztem, hogyan működik a paróka eladás, mikor menjek, és még egy-két idióta kérdés, mire a rutinos eladó közbevágott: ...Kezelése lesz, hölgyem? ....igen, igen és megbeszéltünk egy időpontot. 

A rutinos eladó ajánlott néhány típust, amiket felpróbáltam, közben el nem tudtam képzelni, hogy bármelyik is fél percnél tovább legyen a fejemen. Ő azonban azt mondta, mivel erre biztosan szükségem lesz, legjobb, ha most a fejemen hagyom egy óra hosszáig, így könnyebben megszokom. Megtettem, borzasztó volt. 

Hazaérve jól eldugtam a szekrény mélyére, mintha soha többé nem lenne vele dolgom. 

Megkaptam az első TEC (taxotere-epirubicin-cychloposphamid) koktél kezelést és ahogy az írva van, 14 nap után kezdett kihullani a hajam. Első nap délután csupán pár szál, éjszaka már több, reggelre már csomóban jött, épp a fodrásznál volt időpontom, elmentem, bízva abba, ő mégis kíméletesebben tudja majd megmosni, neki is csomók maradtak a kezében, hiába, a fodrásztól már parókában jöttem haza (óvatosságból magammal vittem).